2012. december 24., hétfő

Kendra Blake - Rémálmok lánya

 Már egy pár napja befejeztem, de most itt vagyok Érden, és babázok napi huszonnégy órában, úgyhogy nem nagyon jutottam géphez. De most már itt az egész család, valaki mindig felügyeli a kis királylányt, úgyhogy van időm írni. És úgy gondoltam, erről a könyvről még így karácsony előtt írok pár sort.

A Vérbe öltözött Anna után már nagyon vártam erre a könyvre. Még a nyáron előrendeltem, és nagyon örültem, mikor végre szóltak, hogy mehetek érte.

Kézbe fogva épp olyan gyönyörűséges, mint az első rész, a fedőborító csodálatos, az egész úgy szép, ahogy van.

Az olvasással nem haladtam olyan gyorsan, mint szerettem volna, pedig nem hosszú könyv, vastagok a lapok, nagy a sorköz, tehát alapvetően maximum egy-két napos olvasmány.

Az értékelés innentől SPOILERT tartalmazhat, úgyhogy csak saját felelősségre olvasd tovább!

Cas nem tudta elfelejteni Annát, még fél év után sem, pedig barátai, családja arra bíztatja, ideje tovább lépni. Ám Cas képtelen rá, úgy különösen, hogy Anna mindenhol felbukkan, akár egy álomkép, ám láthatóan szenved. Cas-t nem hagyja nyugodni, hogy szerelmét kínok között látja. Ki akarja deríteni, mi történ a lánnyal, hol van most Anna, és mit tehet annak érdekében, hogy segítsen rajta.

Kicsit furcsa volt nekem ez a rész. Bár nem kellett volna meglepődnöm, hiszen az előző részben és sikerült igazán átéreznem a szereplők érzelmeit, annak ellenére, hogy nagyon jó stílussal van megírva. Még mindig jó Cas fejében lenni, hiába kamasz fiú, a gondolatai hála istennek nem szétszórtak és gyerekesek. Azonban nekem ez az Anna-szál még mindig sántít egy kicsit, legalábbis, ami a szerelem-témát illeti.

Ismét csak olvastam róla, hogy Cas mennyire szereti Annát, és milyen sokat gondol rá. Nem volt nyálas vagy szirupos, és a sok YA okosság, és háromperces instant szerelem után nem kéne fenn akadnom ilyen apróságokon, de mégsem tudtam elvonatkoztatni a ténytől, hogy Cas tulajdonképpen nem is ismeri igazán Annát. Mennyit voltak együtt az előző részben? Két napot? Hármat? Annyit se?

Hogy is mondják a tehetségkutatókban? Nem jött át… Igen, sajnos nekem ez a nagy, lángoló érzelem egyáltalán nem jött át, és nem akartam könnyekre fakadni Anna szenvedései láttán. Amivel nincs baj. Csak ne lett volna romantikus olvasmányként meghirdetve a könyv. Kábé annyira volt romantikus, mint Harry Potter – amit nagyon szeretek, ezeken a könyveken nőttem fel, és valahogy az Anna-könyvek is ezt az érzetet keltették bennem. De HP sem volt romantikusnak titulálva.

Blake könyvei remek ifjúsági regények, épp annyi kalanddal és izgalommal, hogy akár az öcsém kezébe is bátra belenyomnám (bele is fogom, de most más könyvet kap tőlem karácsonyra, majd ha azt elolvasta, odaadom neki Annát). Nincs benne csöpögős érzelem, sem túldimenzionált kapcsolatok, ami kifejezetten üdítő. Nem is ezért adtam rá négy csillagot.

Hanem mert úgy éreztem, hogy engem átvertek. Na nem nagyon, csak egy kicsit. Anna, a történet… több mint háromnegyedében nincs jelen úgy... testileg, ha egy szellem esetében mondatok ilyet. Nagyjából az utolsó húsz oldalon találkoznak végre normálisan szerelmeseink, az ember azt remélni, hogy na, most majd történik valami… valami… valami… De nem. Jó, ez így nem egészen egzakt. Történni történik sok minden, de Anna, húsz oldalas szereplése után ott marad a túlvilágon, Cas meg haldokolva visszamegy… Hogy mi? Most komolyan?

Jó, nem mondom, hogy összetört lelkileg a tény, és álmatlanul forgolódtam éjszakákon át, de akkor is. Ezt most így tényleg? És tényleg. Nem éreztem azt a jó kis megkönnyebbülést, a teljesség érzését, amit általában az ember egy jó könyv befejezésekor érez. Nekem kicsit a levegőben lógott a vége, nem éreztem kellően kialakultnak a lezárást, de ez csak az én véleményem.

Összességében egy nagyon jó könyv, remek ifjúsági regény, de szerelmes-romancicusnak nem mondanám.

2 megjegyzés:

Annie írta...

Nekem az első rész van meg, de icipicit csalódtam benne. A reklám, miszerint a történet egy sötét, romantikus mese, hát csak nyomokban van jelen.
Nem is tudom, hogy megvegyem-e ezt a második részt. Jó, nem várok egy csöpögős romantikus történetet egy embertől meg egy szellemtől, de...
Kár, hogy ebben a részben keveset szerepel Anna. Az elsőben szerettem a karakterét.

Wee írta...

Igen, nekem is már az elsőnél az volt a gondom, hogy másra számítottam. Több érzelemre. Ennek ellenére szerettem, és jók a könyvek, ha az ember nem hisz a fülszövegnek, és nem vár mély érzelmeket, és lángoló romantikát. Akkor jó.
Ifjúsági, pörgős, de tény, hogy jellegében szerintem inkább egy Harry Potter kategória...