2012. október 29., hétfő

Richelle Mead - A Szukkubusz éjszakája


Mindent szeretek, amit Richelle Mead csinál… na jó, ez így nem egészen egzakt. Mindent szeretek, amit Mead csinál és NEM spin-off (mert a Vérvonalakkal nem tudok zöldágra vergődni, sajnálom).

Mindenesetre a Vámpírakadémia után az írónő a Georgina Kincaid-sorozatával is megnyert magának, és mivel imádtam az első részt, nem is volt kérdéses, hogy azonnal rávetem magam a másodikra. (Jó, ez a „rávetülés” sajnos nem ment épp zökkenőmentesen, és így sokkal később jutottam a könyvhöz, mint szerettem volna, de azért sikerült kiheverni a megrázkódtatást).

Ahogy tegnap elmentem a könyvért, azonnal  bele is bújtam, és mivel amúgy sem volt egy hosszú eresztés (301 oldal? HÁROMSZÁZEGY??? Szórakoztok velem?), meg egyébként is faltam minden sorát, hamar kivégeztem szegénykét.

 
A mi kedves-drága Georginánk élete továbbra sem fenékig tejfel, bár mindenféle pokoli díjakban részesült – amit még lejárt kuponokkal is megfejeltek – a szerelmi élete zűrösebb, mint eddig bármikor. És ugyebár világos, hogyha egy szukkubusz esetében zűrös szerelmi életről beszélünk, ott tényleg akadnak gondok. Nem kicsik.

Georgie hősiesen végzi a munkáját, mely szerint halandó férfiakat taszít a teljes kárhozat kétséges útjára, emellett megpróbál viszonylag normális párkapcsolatot fenntartani hős szerelmes írójával, Seth Mortensennel is. Azért leesik ám, mi is a hiba a képletben, ugye? Georgie-nak halandó emberek életerejéből kell táplálkoznia, hogy fitt és üde maradjon, mely életenergiához a szexen keresztül jut. Ugyanakkor, mivel Seth energiát nem akarja elszipókázni, ezzel is megrövidítve az író amúgy is kurta, halandó életét, a kapcsolatuknak teljességgel szex-mentesnek kell lennie. Kapizsgáljuk a problémát?

Mindezek tetejébe befut a képbe Bastien, Georgie nagyon régi, nagyon kedves inkubusz barátja, akinek el kéne némi segítség legújabb vadászatával kapcsolatban, de ha ez mind nem lenne elég, Georgina barátja és kollégája is meglehetősen furán kezd viselkedni. Túlságosan lelkes és energikus. Vajon mi állhat a háttérben? Georginának legalább három felé kell szakadnia, ha mindent össze akar tartani, és mindenkin segíteni akar, aki fontos neki.


A történet még mindig könnyed, még mindig humoros, isteni párbeszédekkel, életszerű fordulatokkal. Mead olyan lazán, erőlködés nélkül képes írni (legalábbis a végeredményből ez jön le), hogy az ember önkéntelenül is megirigyeli).

Nagyon szeretem ezt a világot. Szeretem a sok féle lényt, azt, hogy mindegyik – még a maga halhatatlan, démoni-angyali módján is, de – emberi, és életszerű. Itt nincsenek papírmasé figurák. A legutolsó mellékszereplő is alaposan ki van dolgozva, és ez nagyon tetszik.

Pindurit talán hiányolom, hogy egyelőre még nem látom, merre is tart a sorozat – kicsit Anita Blake érzésem van, még az első könyves, jóféle Hamilton-korszakból – bár Meadet ismerve ő már jó előre, vagy 10 könyvig bezárólag megtervezett mindent, de ezen dolgok mögé én még nem látok. Kicsi vagyok én ehhez. Most jelenleg olyan, mintha minden rész egy külön kis epizód lenne, a maga kis problémáival, az aktuális rosszfiúval, és a megoldásra váró rejtéllyel.

Egyébként, ha teljesen elfogulatlanul nézem, a dolgot, ez a mostani sztori nem volt egy nagy eresztés, és kimaradt belőle az eget rengetően nagy csattanó, de valahogy nem bántam. Nem volt tele bonyolult összeesküvésekkel, meg a világ uralmára törő főgonosszal, ám mégis annyira szórakoztató és sodró maradt, hogy alig bírtam megállni hajnali egykor, hogy ne lapozzak csak még egyet.

Georgie itt most szerencsére kevesebbet nyűglődött, mint az első részben. Tudja, hogy Seth-et akarja (általam érthetetlen okoktól vezetve, de majd erre is kitérek), tudja, hogy bonyolult és nehéz ez a kapcsolat, de azokat a kérdéseket, amelyeket ő feltesz magának, mi is feltennénk hasonló helyzetben, úgyhogy nem kárhoztattam érte. Egyébként is nehéz ezeket a dolgokat felróni neki, mikor nemrég Denise-ekről meg Taylákról olvastam. Zárójel bezár.

A történek folyamatosan pörög (ahogy Doug is az egész könyv folyamán), viszont a nagy pörgésben kicsit elsikkadtak a régi barátok. Ott voltak, nem azért, és mindenki hozta is a formáját, de Georgie most inkább Bastiennel volt elfoglalva, amit mondjuk meg is tudok érteni. Ez az inkubusz hatalmas forma, nekem nagyon szimpatikus volt, és tetszett a Georginával való kapcsolata is. Amikor ezek ketten nekiálltak füvezni… Majd’ kiestem a fotelből, annyira nevettem, nem semmi látvány lehetett a két betépett szex-démon egy lakásban!

Seth-vel még mindig nem tudtam zöldágra vergődni. Fogalmam sincs, hányadán is állok a pasival. Mert aranyosnak aranyos, azt nem vitatja senki. Egy kölyök vidra is aranyos, és akkor ezzel mindent elmondtam. Leginkább talán az a tény böki a csőröm, hogy ILYEN PASI NINCS! Nem létezik, és nem afféle Barrons-os „úristenilyenatompasasavilágonnincs”-módon. Mert legyünk egészen őszinték: még ha egy könyv fantázia-világában járunk is, hol találunk olyan fickót, aki zokszó nélkül elviseli, hogy a barátnője foglalkozása jóformán az, hogy majdnem mindenkivel ágyba bújik, még akkor is, ha ez elengedhetetlen az életben maradásához, miközben ő még csak egy hosszasabb csóknál többet sem kaphat az illető szukkubusztól? Még csak a hangját sem emeli fel, nem féltékeny, beéri egy kis együttalvással, és az önmegtartóztatás élő szobraként regéli, hogy a szerelem nem csak szexre épül, és neki mindenképpen csak Georgie kell? Nem azért mondom, ez valóban rettentő édes és romantikus, de már olyan élesen elüt a valóság bárminemű vonatkozásától, hogy ezt én sem hagyatom szó nélkül.

Nekem Seth egyelőre egy kiismerhetetlen ufó. Nem tehetek róla. Nem érzem benne az életet. Van és kész, mint ahogy a latopom is csak úgy van asztal közepén. De hát Georgina meg szerelmes belé, nincs mit tenni. Azért kíváncsi leszek ám, meddig bírja Seth cérnával, vagy mikor talál magának valami életrevalóbb pasast Georgie, mert én még mindig nem hiszem el, hogy hosszasabban is működni fog ez a dolog.

 
Azért izgatottan várom a következő részt! Imádom ezt a sorozatot, és akár receptre is felírnám, mint garantált kedélyjavítót!

 

4,5/5

Nincsenek megjegyzések: