2012. október 5., péntek

A legkeményebb hősnő - Nevada Barr: Ördögkatlan

Anna Pigeon nem szuperhős. Nincsenek különleges képességei, nem gyors, nem erős, ráadásul egy lelki roncs. Mégis Anna az egyik legerősebb, legkeményebb női főhős, akivel eddig találkoztam!

Anna élete darabokra hullott. Járkáló hullaként érkezik Glen Canyonba, ahol idénymunkásként a kakapucolás a fő feladata. Nemes elfoglaltság. Nem köt barátságot a kollégáival, szinte akkor sem veszi észre senki, mikor ott van, és ez neki így meg is felel. Mígnem egyszer tényleg eltűnik… de azt sem veszi észre senki.

Véresen, sajgó fejjel, kificamodott vállal, meztelenül tér magához egy víznyelőben, ahonnan nincs menekvés. És Anna hosszú idő után ráébred, hogy mégsem akar meghalni.

A könyv első harmadával kicsit lassan haladtam, és nem azért, mert nem volt jó, vagy nem kötött le. Egyszerűen csak bizonyos részletei túl valóságosak, túl brutálisak voltak. Pedig nem vagyok egy viráglelkű leányzó; olvasok én vérről, halálról, gyilkosságról… De az a kínzás, aminek Annát kitették, amilyen részletességgel és nyers őszinteséggel ezt Barr leírta, egyszerűen túl tömény volt ahhoz, hogy egyszerre sokat olvassak belőle.
Akkor kezdtem igazán belelendülni, mikor Anna kijutott a katlanból, és a történet alaposan felpörgött.
Mert Anna megpróbáltatásai nem értek véget azzal, hogy túlélte a víznyelőt. Ó, nem. És mintha valaki folyamatosan arra játszana, hogy Annát valamilyen módon eltűntesse Glen Canyonból, és ha kell, akár gyilkol is ezért.
A történet több szálon is fut, és nem csak Annát ismerjük meg, hanem a többi szereplőt is, főként Jenny és Regis fejébe látunk bele olykor-olykor.

Bevallom, a könyv közepe táján én kis naiv azt képzeltem, tudom, ki a felelős Anna kínzásáért, és a Canyonban történt többi halálesetért, de persze gondolhattam volna, hogy lesz valami csattanó a végén.  És van is. Nevada nem hagyja csak úgy annyiban, nem hisz a kézenfekvő megoldásokban, és hogy utólag visszaolvasom azokat a részeket, amik a tettes kilétére utalhatnak, rá kellett jönnöm, hogy az íróhölgy alaposan behúzott csőbe.

Nagyon örülök neki, hogy a kiadó előbb ezt az előzménykötetet adta ki, mielőtt még belevágott volna a sorozatba. Nekem jobban tetszik így a sorrend, hiszen ha majd megjelenik az Oroszlánkörmök (személy szerint azt mondom, nem jelenhet meg elég gyorsan!), már pontosan tudni fogjuk kicsoda Anna, honnan indult, és hogyan vált azzá, akit majd a későbbiekben látni fogunk.

Sok krimiben tapasztaltam, hogy a főszereplők személyiségére nem fektetnek kellő hangsúlyt – legalábbis nem annyit, amennyit én szeretek, így személytelen lesz, és talán ezért sem olvasom őket szívesen. Itt azonban a szereplők hús-vér emberek, múlttal, motivációkkal, érzésekkel. Épp ezért azt kell mondanom, engem Anna Pigeon teljes mértékben meggyőzött. Nem szokványos, a legkevésbé sem kiszámítható, és pont a megfelelő mértékben kegyetlen.

Ha valaki egy könnyű kis esti olvasmányra vágyik, javasolom, válasszon mást a polcról. De ha egy ütős, valóban jól megírt krimit akar olvasni, akkor Nevad Barr Ördögkatlanja tökéletes a célra!

U.i.: A borító valami meseszép, és külön tetszik, hogy a könyv kisebb méretű, mint a megszokottak – pont passzolt az új táskám egyik zsebébe ;)


A könyvet nagyon szépen köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!
 

Nincsenek megjegyzések: