2012. augusztus 16., csütörtök

Larrisa Ione - Csábítás (Daemonica 1.)

Már egy ideje elolvastam a könyvet, csak egyszerűen se időm, se lélekjelenlétem nem volt kritikát írni, de most felszerelkeztem kávécskával, úgyhogy hajrá!


Valamiért ez a könyv most nagyon lassan került a Librikbe… Mire hozzánk is eljutott… Azt hittem, megőszülök, de végül, laza egy hónap után nekem is sikerült a kezembe kaparintanom.



A fülszöveg:

„Tayla, a fiatal őrző élete nem áll másból, mint gyilkolásból. A lány feladata, hogy az emberekre támadó démonoktól megtisztítsa New Yorkot, lehetőleg nyom és nagyobb zűr nélkül. Csakhogy Tayla az utóbbi időben nincs jól: furcsa emlékezetkieséses időszakai vannak, és egy vadászat alkalmával lebénul a jobb oldala. A harcban meghal a társa és legjobb barátnője, Tayla pedig egy különös helyre kerül: egy kórházba, amelynek fekete falait mágikus írásjelek borítják.
Kezelőorvosa, a jóképű Eidolon az első pillanattól kezdve Tayla különös, erotikus álmainak főszereplőjévé válik, miközben a démon férfinak sem közömbös a lány.
Eidolon fajtája a nők szexuális kihasználásának él, mégis Tayla kedvéért hajlandó lenne alávetnie magát a véres és mindkét fél számára életveszélyes párválasztási szertartásnak – még akkor is, ha minden észérv ennek ellentmond…
Vajon Tayla választ kap-e a múlt kérdéseire? Akarja-e, hogy válaszokat kapjon a férfitól? És mi lesz, ha a jövője olyan fordulatokat tartogat, amelyeket a legvadabb álmaiban sem gondolt volna?”



A mitológia

Ritkán mondok ilyet, de egyszerűen szuper volt! Tényleg! Az alapok remekül fel vannak építve, helyenként csak kapkodtam a fejem az ilyen-olyan démonfajok között. Különösen tetszett, hogy már a könyv elején van egy ki-kicsoda, mi-micsoda határozó, ugyanis ebben a világban nem állnak le magyarázni, hogy kik a vadászok, ki a főnök, mit csinálnak, és ez nagyon jó így!

Semmitől sem kapok jobban agyérgörcsöt, mint amikor szájbarágósan elkezdik magyarázni az alapfelállást, de olyan rémes párbeszédekkel, hogy az ember csak a fejét fogja. Itt hála istennek ez kimaradt.

A háttér logikus, nem mond ellent saját magának, egyszóval egy Moning-féle csillagos ötös. (Igen, tudom, fanatizmusom határtalan, de nálam világfelépítésben Moning a mérce, bocsi).



A történet

Paranormal romance, ennek minden kötelező elemével egyetemben – ami jó dolog, félreértés ne essék, rengeteg ilyen könyvet olvasok, és szeretem is, már amelyiket lehet.

Ione kisasszony nem tököl sokat, rögtön a lényegre térünk, és nagyjából az első tizenöt oldalon Taylat már be is szállítják a démonkórházba – az utána következő öt oldalon meg már le is fekszik a dokival. Itt igazából nem is akadtam fent, csinálják, ha jól esik, csak utána Tay reakciója… De erre még úgyis kitérek bővebben, később (nem lesz túl szívderítő).

Utána persze jön a kölcsönös utállak-de-vonzódom-hozzád-de-utállak-mocskos-démon-agymosott-vadász huzavona, nagyjában-egészében a könyv háromnegyedében folyamatosan. Közben nyomozgatunk is ímmel-ámmal, bár a krimi-szál sem egy nagy eresztés, de ide igazából nem is nagyon kellett bele, ez a műfaj nem a nagy összeesküvésekről szól.

Sokaknak nagyon tetszett a kórházas vonulat… Nem volt rossz, nem azt mondom, de én annyira nem voltam magam alá ájulva tőle. Bár meg kell hagyni, Eidolon olyan dokibácsi, aki engem is kezelgethetne, de az már mellékes. Ez az egészségügyi téma, mint azt a könyv végén is olvashattuk, nagyon az írónő szíve csücske, de én már életemben néztem annyi Vészhelyzetet, Grace klinikát, meg Harmadik műszakot, hogy már nem nagyon tud lázba hozni a dolog. De a démonok felépítéséről, és a rengeteg fajtából remek ízelítőket kaptunk általa, szóval tetszett.

Gondolom nagy titkot nem árulok el, ha elmondom, hogy a főszereplők persze egymásra találnak a végén, minden szép és happy, és már nagyjából előre lehet tudni az ezek utána következő öt könyv párosításait is. A két testvér egyértelmű, utána is simán kikockázható, kik lesznek a következő álompáros.

Egyetlen dolog volt a történet egészében, ami nem tetszett, és leginkább egy szappanopera főszálára hajazott: ez az egymásra talált testvér téma. Nem, nem és nem. Ez minek kellett bele? Most komolyan! Ráadásul ez a „nővéremezés-húgomozás” kikergetett a világból. Nem szeretem én az ilyet, annyira színpadias és erőltetett lesz tőle, hogy borzasztó. Ráadásul még csak nem is eredeti. Ezt az „apád vagyok Luc” beszélgetést már annyiszor, annyiféleképpen elsütötték, innen baromra nem hiányzott volna.  



A szereplők

Nos, itt gondban vagyok. A pasikat imádtam, és nem csak azért mert szexi és veszélyes démonok, hanem mert jófejek. Komolyan. Van humoruk, életszerűek a párbeszédeik, könnyedén és lazán adják elő magukat, és ez tetszett. Nem csak papírmasé figurák, személyiségek is, ami átsüt az oldalakon.

Na de Tayla… Istenem, olyan válogatott kínzási technikákat találtam ki gonosz kis buksimban, hogy Jurij tőlem kérte volna receptet. Hát mi volt ez a hiszti? Esküszöm, ilyen hisztis, idegesítő, döntésképtelen libával már egy ideje nem futottam szembe, de most is szívesen kihagytam volna az élményt. Biztos vannak ilyen nők, én ezt nem vitatom, de ha már egyszer ő az imádat tárgya, könyörgöm, ne csinálja már ezt a nyűglődést, mert falnak megyek! Ha legalább ötször nem játszotta el a „úgy szeretlek, de te valójában egy gonosz démon vagy, nem bízom benned” litániát, akkor egyszer sem. És ez az elején, nagyjából háromszor végigkínlódva még hagyján… de mikor már a történet vége előtt tíz oldallal is ezt csinálja… Na ne már!



Összességében a világfelépítés ötös, a pasik személyisége, az életszerű párbeszédek ötös, a családi dráma, és Tayla kínlódása egy masszív kettes. Ebből átlagoltam egy négyest, így ez a sorozat tovább jut a következő fordulóba. Jöhet a második rész.  

3 megjegyzés:

reea írta...

Nos, akkor lehet, ezt sem fogom elolvasni. Pedig szimpatikusnak tűnt, de annyira nehezen viselem a gyenge női karaktereket... A rinyától ölni tudnék, és még egy végteleníthető sorozatba nem kezdek bele alapos indok nélkül.
Köszi :)

Wee írta...

Pedig nem volt célom senkit elriasztani tőle :) Azért remélem, a következőben életrevalóbb a főszereplő leány :)

Névtelen írta...

Hát én is gondoltam hogy megveszem de így már nem biztos ,.