2012. május 28., hétfő

Karen Marie Moning - Tündérkrónikák

Mivel nem írtam mindegyik könyvről egyenként – ugyanis rendszerint annyira a hatása alá kerültem minden alkalommal, hogy csak ültem, és ölelgettem a könyvet, mikor befejeztem… Nos, most egy, nagyobb bejegyzés keretében szeretnék kicsit szót ejteni a sorozatról.
Különösen annak apropóján, hogy a 
Cor Leonis kiadó átvette a Kelly-től a kiadási jogokat (juppijééé!), és már a Könyvhétre megjelentetik a Dreamfever-t (magyar címén: Rossz hold kelt fel).

Bevallom, már nem nagyon emlékszem, hogyan akadtam erre a sorozatra – talán a kiadó honlapját böngésztem, és megtetszett a fülszöveg – rendszerint így szokott történni.

Arra viszont emlékszem, mennyire magával ragadott az első rész.



Keserű ébredés


Mint sokan másoknak, először nekem is furcsa volt Mac „rózsaszín cukiság vagyok, és az élet szép”-típusú hozzáállása a világhoz. Nem szeretem én az ilyen szereplőket, itt azonban valahogy nem fogott el viszolygás olvasás közben, nem kívántam azonnal a sarokba hajítani az egészet. Mert érezhető volt, hogy Mac-ben ott lapulnak a lehetőségek, hogy nem olyan kis elkényeztetett királykisasszony ő, mint amilyennek első pillantásra tűnik.

Alina halála rádöbbenti, hogy ez élet nem csak medence melletti napozásból, magazinok olvasgatásából, meg a divat iránti rajongásból áll. Hogy van élet a fehér deszkakerítésen kívül is. Dublinba utazik, hogy figyelje a nyomozást, hogy ne sikkadhasson el a nővére halála, és hogy elintézze Alina hátra maradt ügyeit, elhozza a lány holmijait a lakásából. A mindig esős, idegen városba érve azonban olyasmivel kerül szembe, amire egyáltalán nem számított.

Furcsa alakokat lát, akiket a legnagyobb jóindulattal sem lehet embernek nevezni, életveszélybe kerül, és találkozik a titokzatos Jericho Barrons-szal, aki, bár első látására egy könyvesbolt tulajdonosának tűnik, távolról sem átlagos.

Itt kezdődik el Mac története, itt tudja meg, hogy ő egy sidhe-látó (a legerősebb, ami azt illeti), hogy tündérek márpedig léteznek, de távolról sem azok az édes kis szárnyas lények, akikről a mesék szólnak. Itt csöppen bele a Sinsar-Dubh utáni, vérre menő hajszába, ahol úgy fest, ő csak egy eszköz, egy csinos, szőke SZT-detektor, éppen úgy, ahogy a nővére is az volt.

Mert Alina halála mögött több van, mint amit MacKayla el tudott volna képzelni, és az elkényeztetett kisvárosi lánynak hamar fel kell nőnie, ha nem akarja ő is koporsóban végezni.



Álom és valóság


Mac sok mindent látott, sok mindent tett, és mindezt túl is élet. Immár nem az az álomvilágban élő kislány, mint aki Dublinba érkezése előtt volt. Hosszú, szőke haját rövid, barna frizurára cserélte, rózsaszín és arany ruhái helyett, fekete és szürke darabok sorakoznak a szekrényében. Egy könyvesboltot vezet Dublinban – egy olyan férfi könyvesboltját, aki semmiképpen sem lehet ember. Ölt már, hogy életben maradhasson, és akárhogy is, de ez nyomot hagyott a lelkén.
Most már ő is része a sakk-játszmának, melyben a cél a Sinsra-Dubh felkutatása. Bár Mac még mindig úgy érzi, csak egy eszköz Barrons kezében, igyekszik minél többet kideríteni a körülötte folyó – az emberek számára láthatatlan – háborúról, hogy ő maga is fegyverré válhasson, hogy áldozatból ragadozó lehessen.

De még mindig csak dróton rángatják. Mindenki kihasználja, mindenki azt akarja, hogy Mac találja meg a Könyvet, ő azonban semmi másra nem vágyik, minthogy szembenézhessen a nővére gyilkosával.

V’lane – az aranyló Seelie herceg, aki mindent megtesz, hogy szexuális vonzereje segítségével befolyásolja a lányt.

Rowena – a sidhe-látók vezetője, aki csak újabb fenyegetést lát Mac-ben, aki nem hajlandó segíteni neki, aki magára hagyta meghalni, és aki most megérezte a lányban rejlő lehetőségeket.

Barrons – aki még mindig rejtély a lány előtt, akiről azt sem lehet tudni, ember-e egyáltalán, akit homályos célok vezérelnek, de aki eddig többször is megmentette MacKayla életét.

És végül feltűnik egy régi ellenség is, akit már mindannyian halottnak hittek, de aki most újra felbukkan, hogy bosszút álljon Mac-en, hogy megtörje, tönkretegye, és végül megölje.

Mac pedig teljesen egyedül marad egy kihalt barlangrendszerben, egy örült, szadista, gyilkossal, és hiába várja, hogy valaki megmentse. Mert ezúttal nem jön senki.



A hajnalra várva


Mac eddig is nagy bajban volt, most azonban a helyzet rosszabb, mint eddig bármikor. Rá kell ébrednie, hogy önmagán kívül senkire nem számíthat, senkiben sem bízhat.

A Sötét Könyv játszik vele – hol felbukkan, hol eltűnik, de minden alkalommal véres „üzeneteket” hagy maga után. Dublin lassan belefullad az erőszakba, de ha Mac azt hinné, ennél rosszabb már nem lehet, hatalmasat téved.

Az emberek és a tündérek világát elválasztó határvonal egyre inkább elenyészik, fátyollá vékonyul, aminek következtében rettenetesebbnél rettenetesebb lények özönlik el a várost.

Halloween-kor, Shamain napján, a határ végleg eltűnik, és az Unseelik, a sötét tündérek elárasztják az utcákat, káoszt, és halált hoznak, ha csak nem sikerül megállítani őket.

Mac mindent megtesz – még Barrons-t és Rowena-t is megpróbálja rávenni, hogy segítsenek, de nagyon úgy tűnik, hogy már minden hiába.

Dublinra rázuhan az éjszaka, a terjedő sötétség pedig bekebelez mindent, amit csak hosszú csápjaival elérni képes.

Még Mac-et is.



Miért is szeretem annyira ezt a sorozatot?



·         Legfőképp a világ felépítése miatt. Moning fantasztikusan vezet végig minket a tündérek által megfertőzött Dublin utcáin, minden élethű, minden mozgásban van, szinte hallod, ahogy a sötétség lüktet a város szívében.

·         Sehol sem találkoztam még ilyen hihető karakterfejlődéssel. Mac nem egyik napról a másikra lesz védtelen kislányból harcos amazon. Sokszor elbukik, sok hibát követ el, és bár a legtöbbször ő maga sem érti, mi folyik körülötte, mégis minden alkalommal feláll, mert célja van, mert elvei vannak, és mert nem hagyja magát eltaposni. Nem egy legyőzhetetlen szuperhős, aki halomra kaszabolja az ellenséget. És annak ellenére, hogy még sokszor segítségre szorul, mindent megtesz, hogy függetlenítse magát másoktól, mert nem akar senki bábja lenni.

·         Barrons. A titokzatos, sötét, félelmetes Barrons. A legtöbbször még maga Mac is képtelen eldönteni, hogy vonzódik hozzá, gyűlöli, vagy retteg-e tőle. Az ellentmondások, az a rengeteg titok, a felszín alatt bujkáló erőszak teszi Jericho Barrons-t olyan ellenállhatatlanná; ezért is akarunk olyan sokan magunknak belőle egyet.

·         A szereplők élnek. Nem papírmasé figurák, akiket csak dróton rángat az írónő. Saját akaratuk, saját személyiségük van. Lehet őket szeretni, utálni, rajongani értük. Esendőek, hibákkal, vágyakkal, rögeszmékkel.

·         A történet remekül van felépítve. Minden apróság fontos, minden mozzanatnak szerepe van, avagy lesz a későbbiek folyamán. Nem sokszor látni olyat, hogy egy író képes így végigvezetni a gondolatmenetét, egy egész könyvsorozaton át rejtegetni előlünk a titkait, és mindig épp addig feszíteni a húrt, hogy el ne pattanjon.



A Tündérkrónikák teljességgel telitalálat, hibátlan felépítéssel, és tökéletes kivitelezéssel.

És már a negyedik részre sem kell sokáig várnunk, de addig is az első pár oldalba bele lehet olvasni itt, valamint lehet érte játszani itt és itt is.



Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki eddig valamilyen okból még nem vette a kezébe a köteteket. Most már bátran belekezdhettek, hiszen már egészen biztosan megjelenik a teljes sorozat!



Végül egy utolsó jó tanács: „Maradjatok a fényben!”

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tegnap a soroksári auchanban megvettem az első két kötetet. Kilós könyv vásár van. Potom kb. 500 Ft/db. Akinek még nincs meg, jó alkalom megvenni.