2012. január 2., hétfő

Jim Butcher - Pusztító vihar (Dresden akták)


A történet:
Harry Dresden – Varázsló
Elveszett dolgok felkutatása.
Paranormális nyomozás.
Konzultáció. Tanácsadás. Méltányos árak.
Semmi szerelmi bájital,
feneketlen erszény, parti,
vagy egyéb szórakoztató tevékenység.



Harry Dresden a legjobb abban, amit csinál. Nos, valójában ő az egyetlen, aki ezt csinálja. Így amikor a chicagói rendőrség olyan üggyel találja szembe magát, ami felülmúlja az emberi képességeket és kreativitást, nála keresik a válaszokat. A hétköznapi élet tele van furcsa és mágikus dologgal, és többségük nem kedvez az embereknek. Itt jön a képbe Harry. Vegyünk egy varázslót, hogy elkapjunk egy… akármit.
Csak egy gond van. Valami finoman szólva is bűzlik. A rendőrség Harryt bízza meg egy hátborzongató kettős gyilkossági üggyel – melyet fekete mágiával követtek el – s ő pénzt lát a dologban. Azonban sötét varázslat mögött mindig sötét mágus áll. Akinek most Harry a célpontja. és innetől válik a hajsza… pusztítóvá.



Mágia. Könnyen halálos lehet.


Szerintem:

Most fejeztem be, és csak elégedetten mosolygok. Egyetlen mondat szaladt ki a számon, mikor becsuktam a könyvet: „Ez olyan jó volt!”

A Wizard kiadó elsőként megjelentetett könyve ez, és meg kell mondjam, ezt telibe találták! Nagyon remélem, hogy semmi akadálya nem lesz annak, hogy a többi részét is kiadják majd a sorozatnak – van belőle még egy néhány.

Mikor anno elkezdtem nézni a The Dresden Files címen futó – mélységes bánatomra – csak pár epizódos sorozatot, nem is tudtam, hogy könyv alapján készült. Nagyon szerettem/szeretem a sorozatot, és úgy érzem, ezzel az első résszel most a könyvek is alaposan belopták magukat a szívembe.

Az azért feltűnt, ám, hogy a tévé sorozat milyen sok mindenben eltért az eredetitől… És talán ezért is mondom azt, hogy kár, hogy nem a könyveket olvastam előbb, mert így most minden szereplőt a film-verzióban képzelek el. A színészeket látom magam előtt, márpedig Harry figuráján kívül a sorozatban senki sem hasonlít könyv-béli önmagára.

Murphy például szőke és kék szemű… ami nem is baj, csak mikor meglátom a nevét, egyből a barnahajú, barnaszemű, sorozatbeli nyomozónő ugrik be… Hiába, ez van, majd ha már sok-sok-sok részt olvastam könyvekből, biztosan változni fog a helyzet. (Bobról és Morganről már ne is beszéljünk, de ez megint csak részletkérdés).

Másik furcsaság, hogy általában a férfi írók által írt történetekbe sosem tudom annyira beleélni magam, ennek ellenére már ez zsinórban a második olyan regény, amit pasi írt, és amit imádok.

Nagyon szerettem Butcher stílusát, ahogy Harry karakterét megformálta, a világ felépítését, ami olyan érzékletes és részletes, hogy alig várom, hogy még többet megtudhassak róla.

Bár elvileg a sorozat fejezetei egy-egy könyv alapján készültek, és látom is az itt-ott fellelhető történetvezetési hasonlóságot, meg néhány jelenetet, ami ismerős, mégis – mondanom sem kell – a könyvben minden teljesen másképpen zajlik, aminek örültem. Nem bánom, hogy különválik a kettő – szeretem a sorozatot, de azért egy könyvet olvasni mégis csak más.

Tetszett Murphy és Harry civódása – mondjuk, ezt a tényt már a sorozatban megalapozták nálam –; különösen vicces volt az a rész, mikor Bob nyúzta Dresdent, hogy ugyan készítsen már szerelmi bájitalt (lett ám gondja szegénynek ebből is, dögivel); tetszett Tütü, a falánk kis tündér; Suzant szívem szerint a hajánál fogva ráncigáltam volna kifelé, de ehhez hozzá kell tenni, hogy én nagyban Murphy-t támogatom. Imádtam Harry cinikus kis megjegyzéseit, a szarkasztikus kommentjeit…
Nem is nagyon sorolom tovább, jóformán a teljes könyvet kis pontokban tudnám szedni, de most nincs időm ennyit írni, mert holnap vizsgázom, és még tanulni is kellene ;)

Mindenesetre már nagyon várom a sorozat második kötetét, ami a Fool Moon – Bolond hold címet viseli. Remélem, minél hamarabb a kezembe foghatom!
Moly mércével: 5 csillag

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia! A molyról jöttem át a blogodra, tetszik a leírás, el is keztem olvasni - már egy ideje szemezgettem vele. Az író neve viszont Jim és nem Tim.. :-)

Wee írta...

Köszi, hogy szóltál :) Tudtam, hogy Jim, valószínűleg félrenyomtam, és azt már nem sikerült észrevenni :)
És csak ajánlani tudom, hogy olvasd el, szerintem érdemes :)