2011. július 17., vasárnap

Ördögi Lélektolvaj - Lilian Sanders 1.

Ígéretemhez híven, itt van egy kis kóstoló a hamarosan elkészülő könyvből :)

Először is szeretném leszögezni, hogy az Ördögi Lélektolvaj könyvverziója, tartalmában a novella cselekményét követ, persze sok mellékszállal, pokolbéli intrikával, és politikával fűszerezve, hogy még érdekesebb legyen.

Tehát maga a történet:


Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még az Ördög kedvenc bérgyilkosa leszek.

Minden akkor kezdődött, mikor az alig tíz éves húgomnál csontvelőrákot diagnosztizáltak. Két évig néztem a szenvedését, két éven keresztül mondogattam, hogy majd most, majd a következő műtét… De a rák mindig újra és újra visszatért. Bármit megadtam volna, hogy meggyógyuljon, bármit. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy mindent elvesznek majd tőlem.  

Tizenöt évről volt szó. Aláírtam a szerződést, de Lucifer mindent felrúgott, mikor hagyta meghalni Savannát.

Tizenhárom évbe telt el, mire elég bátorságot gyűjtöttem, hogy megkíséreljem a szökést. Ekkor követtem el életem második legnagyobb hibáját, és bizony keservesen megfizettem érte. Hosszú, hosszú évekig kínoztak, az Ördög darabokra tépte a szerződésemet… Örökre magához láncolt, és többé már nem volt esélyem szabadulni.

A büntetésem leteltével Lucifer új feladatkörrel bízott meg. A bérgyilkosa lettem, a láncra vert kutyája, aki sosem kérdez, sosem ellenkezik, csak cselekszik, egyik életet oltva ki a másik után. Nem voltak illúzióim. Hatvannégy év a Pokolban minden naivitást kiöl az emberből. Azért tartott ilyen szorosan maga mellett, hogy minden mozdulatomat figyelemmel kísérhesse. Nem kockáztathatta meg, hogy újra megpróbáljam a szökést.

Így hát az lettem, akivé az Ördög tett: egy egyetlen, gyors, és rendkívül diszkrét gyilkos. Azt hittem, már nem tudok hibázni, mikor mégis megtörtént a baj, és valaki észrevett. A férfi látta, amint kést mártok az egyik áldozatom szívébe, és ezt már nem tudtam eltusolni. Rettegve tértem vissza a Pokolba, tudtam, hogy kegyetlen büntetésre számíthatok. De Lucifer nem tette szóvá, én pedig már épp megkönnyebbültem volna, mikor egy hónappal később utána küldött…

A történetem itt kezdődik, és még magam sem tudom, mi lesz a vége. Az életemért küzdök, és olyan politikai játszmákba kényszerülök, amiktől a legszívesebben távol tartanám magam.  Senkiben sem bízhatok, senkire sem számíthatok, mert a Pokolban nincsenek barátok. Ellenségek, ó, azok igen!  Csak győzzem számon tartani.

Valahol még mindig abban reménykedem, hogy egyszer, talán még szabad leszek, bár tudom, hogy ennek semmi esélye.

Most csak egy valami biztos: ha nem ölöm meg ezt a halandót, én leszek az, aki a Pokol tüzében fog halálra égni.
 

Ez nem egy szerelmi történet. Itt semmi sem rózsaszín, és tökéletes.

Ez a történet a küzdelemről szól, az élni akarásról, és egy nőről, aki bármit megadna azért, hogy megváltoztassa a sorsát.

Nincsenek megjegyzések: